Menü Bezárás

Szilveszter, új év – sokak számára ez a nagy elhatározások, fogadalmak ideje, vagy egyszerűen csak a változtatásoké. Ilyen jelentős változtatás lehet például, ha valaki úgy dönt, maga mögött hagyja a városi élet zaját, zsúfoltságát, és kényelmességét, és vidéken, falun vagy akár egy tanyán próbál szerencsét. Számos ilyen történet van, közös bennük talán az, hogy nem annyira a romantikus elképzelések, mint inkább a tudatosság vezeti sikerre a kiköltözőket.

Csend, nyugalom, szabadság, természetközelség, egészségesebb környezet – talán ezek a leggyakoribb okai annak, ha valaki a városi helyett a vidéki életre vágyik. Persze a vágy, és az elhatározás, illetve még inkább a megvalósítás között hatalmas szakadékok tátonghatnak, és azok közül, akik már végigjárták az utat, talán senki nincs, aki azt mondaná, hogy mindez könnyű. (Igaz, a tudatosan a vidéki életet választók között én személyesen olyannal sem találkoztam, aki végül megbánta volna a döntését.)

Kezdjük például rögtön a természettel. Nagyon jó, hogy az ember madárcsicsergésre ébred villamoscsörömpölés helyett. Friss levegőt szívhat, nem pedig a benzingőzt (bár egyesek szerint télen a falvakban sokszor nem is igazán jó a levegő, mert sokan a fűtéshez vegyes tüzelésű kazánt használnak). Csak kilépünk a házunk kapuján, és máris ott az erdő, mező, zöld növények, végtelen terek, ezzel együtt a szabadság érzése. Legtöbben szeretünk kirándulni, kimozdulni a természetbe, ilyenkor talán mindenkiben átfutott már legalább egyszer az a gondolat, hogy milyen jó lenne mindig itt lenni, ebben élni.

De a természetben való élethez az is hozzátartozik, hogy elsősorban az diktál – ezt egy vidékre költözésről szóló, néhány hónappal ezelőtt tartott rendezvényen fogalmazta meg ilyen frappánsan az egyik résztvevő, saját tapasztalatai alapján. Ha valaki elsősorban mezőgazdaságból szeretne megélni, arra ez nyilván fokozottan igaz. A növénytermesztés fázisaiban az időjáráshoz kell alkalmazkodni, az állatokat pedig akkor is etetni, itatni, gondozni kell, „ha esik, ha fúj”, vagy épp farkasordító hideg van. Ugyancsak ezen a rendezvényen számolt be érdekes tapasztalatáról egy városból tanyára költözött nő, aki eleinte otthonról dolgozott még a régi munkahelye számára, így a helyiekkel sem ápolt túl szoros kapcsolatot. Szerinte egyrészt így sem lehet hatékonyan dolgozni, miközben az állatok elkóborolnak a szomszéd földjére, vagy gyorsan még el kell ültetni néhány gyümöcsfát, vagyis nehéz a saját otthoni kisgazdaságot megfelelően gondozni, ha ugyanakkor egy teljesen eltérő munkahelyen is meg kell felelni.

Emellett a vidéki élet fontos tényezője a közösség, a kapcsolatépítés a helyiekkel. „Egy szakadék is húzódhat az odaköltöző és a helyi lakosok között, ha ingázol az otthonod és a munkahelyed között. A szomszédaid tudják, hogy te lényegében csak aludni jársz haza. Ezért döntöttem úgy, hogy egy helyi gazdánál vállalok napszámos munkát, ez a beilleszkedésben is sokat segített, hiszen így egyből úgy érezték, hasonlóak vagyunk” – mondta.

Meg is érkeztünk a vidéki élet egyik legvonzóbb tényezőjéhez: a közösséghez. Legtöbben egyetértenek abban, hogy ez ott általában jobb, mint a városban, ahol sokszor még a szomszédainkat sem ismerjük. „A természetbe való visszatérés a közösségbe való visszatérést is jelenti, amikor a természetet keressük, rájövünk, hogy az emberi természet része a közösségalkotás” – vallja egy kiköltöző. A jó közösséghez nemcsak a baráti kapcsolatok, vagy egymás segítése tartozik, hanem olyan egyszerű dolgok is, mint hogy az emberek köszönnek egymásnak az utcán, bárkivel lehet néhány mondatot kedélyesen beszélgetni, sőt, a legtöbb kiköltöző közös tapasztalata, hogy még a hivatalokban is mások az ügyintézők, kedvesebbek, segítőkészebbek, mint a nagyvárosokban.

A vidékre kiköltözők ugyanakkor egy emberként figyelmeztetnek arra, hogy aki ezt a lépést tervezi, legyen tisztában azzal, mire vállalkozik. „Elsősorban ne a falusi romantika vezesse, mert úgy esetleg csalódhat. Romantikára nem lehet egy életstratégiát alapozni, pláne gyerekekkel” – hangsúlyozza egyikük. „Mielőtt valaki eladná már meglevő házát, lakását, és összecsomagolna, töltsön el némi időt a kiszemelt helyen, vagy bárhol vidéken, falun, vagy akár tanyán. Lehetőleg télen is. Egészen más kihívásokkal fog találkozni, mint a városban” – figyelmeztet egy másik kiköltöző.

Élőben jelentkezünk a Megszoksz vagy megszöksz: Gyüttment tapasztalatok első kézből.

Közzétette: Gyüttment Fesztivál – 2018. március 19., hétfő

 

A tudatosság tehát nagyon fontos akkor, ha – eddigi életünkön gyökeresen változtatva – a vidék mellett döntünk. Éppen ilyen tudatos, sőt ökotudatos kiköltözőket keres pályázatán Alsómocsolád is. A bájos, nagyjából 300 fős baranya megyei, festői környezettel megáldott falu letelepedési pályázatára január 15-ig várja leendő lakosait. A jó közösség itt már lényegében adott.

És addig is, amíg a döntéstől az összecsomagolásig jutunk, érdemes sokat beszélgetni olyanokkal, akik szintén ezt fontolgatják, és így egy cipőben járunk velük, illetve főleg olyanokkal, akik már megtették ezt a lépést, és szívesen számolnak be tapasztalataikról, válaszolnak kérdésekre. Épp egy ilyen rendezvény lesz január 9.-én, Budapesten, a Garay klubban, ahol Velledits Dorottya, a Gereblyekutya facebook oldal tulajdonosa mesél nekünk a vidékre költözésének körülményeiről, tanulságairól, megpróbáltatásairól és sikereiről.

Végezetül álljon itt egy kiköltöző értékes, és tanulságos gondolata:

Mindannyian egy új világ megteremtésén fáradozunk, amely akár ilyen tettekben is megnyilvánulhat, mint hogy kiköltözünk a világ végére szerencsét próbálni. Lesznek, akik próbálnak lebeszélni. Biztosnak kell lenned magadban, hinned kell, hogy amit csinálsz nem őrültség, és ez nem mindig könnyű. De csak így élhetsz a magad számára tartalmas, és – minden nehézség ellenére – boldog életet.