A műtrágyák használata, a vegyszeres permetezés, a locsoláshoz használt túl sok ivóvíz, sőt, egyes kertészkedéshez használt eszközök, vagy önmagában a monokultúrás gazdálkodás – mindezek nem éppen a környezetbarát termelés jellemzői. Hosszabb távon nem is fenntarthatók, hiszen a stabil, vagy növekvő termés eléréséhez egyre több külső beavatkozásra van szükség. A permakultúrás kert azonban mindennek éppen az ellenkezője: egy hosszú távon is fenntartható, a természettel összhangban működő gazdálkodási forma, amely ráadásul kevesebb munkát igényel. Alsómocsoládon egy igazi permakultúrás kert megteremtésére is nyílik most lehetőség.
“Hű, ez milyen finom, nincs boltíze” – mondta mindig nyáron a nevelt lányom, ha a saját kis zöldségeskertemből hoztam a paradicsomot, cukkinit, salátát. Persze, ki ne akarna finom, friss zöldséget a saját kertjéből? Sokakat azonban visszariaszt, hogy túl sok a munka a kerttel, permetezni kell, ásni, kapálni, locsolni… ráadásul sokszor mindezt egyedül, hiszen nem biztos, hogy a család többi tagja is kiveszi ebből a részét, minderre pedig sajnos nincs elég idő.
Nos, pont ezekre a problémákra nyújthat megoldást egy permakultúrás kert. A permakultúra fogalma az önfenntartásra utal: a permanent agriculture kifejezésből származik, amely szó szerint „állandó” mezőgazdaságot, vagyis fenntartható mezőgazdaságot jelent. Elveit követve képesek vagyunk létrehozni egy olyan kertet, amely sokkal kevésbé függ a külső beavatkozásoktól. Ha tehát a természetet utánozva, mi is megpróbálunk egy zárt ökológiai rendszert megközelíteni, akkor az kevesebb gondozást fog igényelni.
A permakultúra elméleti alapjait az ausztrál Bill Mollison és David Holmgren, valamint munkatársaik fektették le még az 1970-es években – igaz, az ausztriai Sepp Holzer már egy évtizeddel korábban lényegében a permakultúra elvei alapján szervezte meg gazdaságát. A módszer lényege, hogy egy olyan mezőgazdasági rendszer jöjjön létre, amelyben az állatok, növények, mikroorganizmusok és az emberi közösségek kölcsönösen együttműködnek, ehhez pedig a természetben zajló ökológiai folyamatokat veszi alapul, azokat másolja le. Bill Mollison ezt így fogalmazta meg:
A permakultúra olyan mezőgazdasági termelő rendszerek tervezése, és működtetése, amelyek rendelkeznek a természetes ökoszisztémák változatosságával, stabilitásával és rugalmasságával. Az emberi közösségek és a természetes táj olyan integrációja, mely lakóinak biztosítani tudja az élelmet, energiát, lakást és egyéb anyagi, és nem anyagi szükségleteit.
Ez a szemlélet mára világmozgalommá vált, és már nem csak egy mezőgazdasági vagy kertészkedési módszer, hanem tulajdonképpen életforma is, hiszen tágabb értelemben a minket körülvevő környezettel való lehető legszorosabb együttműködést jelenti. A módszer Ausztráliában a legelterjedtebb, de elvei alapján a világ szinte minden táján alakultak már szövetségek, ökofalvak. Magyarországon is egyre többen ismerik, és alkalmazzák, sőt egyetemen is tanítják.
Aki a kertjét a permakultúra elvei alapján teremti meg, az a lehető legjobban kihasználja a terület adottságait, komposztál, felhasználja a növényi hulladékot és az esővizet öntözésre, a kártevők ellen azok természetes ellenségeivel – és nem vegyszerekkel – harcol. Így egy ökológiai egyensúly jöhet létre a kerten belül. Ezért amellett, hogy egészségesebb élelmiszereket termelünk, a környezetet sem terheljük. A gondos tervezés és némi idő persze elengedhetetlen az egyensúly létrejöttéhez, de ha az “beállt”, akkor megtapasztalhatjuk, hogy a természet valóban számos feladatot elvégez helyettünk. Jó példa az erdő: nem „gondozza” senki, mégis minden rendben van benne. Összefoglalva: a permakultúra tehát a természettel való összhangot jelenti, ahol nincs hulladék, minden újrahasznosul, és mivel körforgásszerűen működik, ezért hosszútávon fenntartható is.
Persze a permakultúrás kert előnyei mellett tudnunk kell azt is, hogy nagy tudást, utánajárást és tapasztalatot kíván, valamint kihívások elé állíthat. Például az olyan kártevők, amelyek nem őshonosak hazánkban, természetes ellenségük sem található meg itt, így nehéz ellenük védekezni, vagy ha szomszédunk egészen más szemlélet alapján kertészkedik, akkor tevékenysége negatív hatással lehet a mi kertünkre is. Ezért jó, ha környezetünkben hasonló szemléletű emberek kertészkednek.
Az pedig csak hab a tortán, ha egy ilyen kertet nem egyedül, hanem többedmagunkkal teremtünk meg, és tartunk fenn. Nemcsak a munka oszlik meg, hanem egymást támogatva, kisegítve, a kudarcokat és sikereket közös élményként átélve igazi közösség alakul ki íly módon.
Nos, éppen erre nyílik lehetőség Alsómocsoládon, ahol amint felmerült az igény egy permakultúrás kert létrehozására, az önkormányzat azonnal rendelkezésre bocsátott egy három hektáros földterületet. Ráadásul pont a tavak mellett, amely – ökoszisztémája miatt – lényeges eleme a permakultúrának. A működtetésre több elképzelés is van, például a városi közösségi kertekhez hasonlót hoznának létre a kertet művelők, tehát mindenki egy-egy részét gondozza, de egymással kölcsönösen együttműködve, egymást segítve – ennek pedig komoly a közösségszervező ereje. Így tehát azok, akik részt vesznek Alsómocsolád letelepedési pályázatán, máris elkezdhetnek egy olyan vállalkozást, amely amellett, hogy egészséges biozöldséggel látja el a konyhájukat, egy igazi közösségi élettel is megajándékozza őket.