Menü Bezárás

December 27-én hangzott el a KARC FM-en egy interjú a Jövő-szövő programról, amelyen Vágvölgyi Gusztáv – Pabló és Szép Éva, a program közösségi vállalkozás fejlesztő szakemberei, valamint telefonon keresztül Dicső László, alsómocsoládi polgármester beszélgettek a műsorvezetővel. Itt meghallgatható és el is olvasható az interjú szövege. 

Hogy kell Alsómocsoládot elképzelni polgármester úr?

Dicső László: Alsómocsolád Baranya gyöngyszeme, Tolna megye és Baranya megye határán. Képzeljünk el egy olyan települést, amelynek a nyugati oldalát tavak határolják és a keleti oldalon dombok vannak. Ebben a gyönyörűséges tepülésben négy utcácska van, ahol 314 lélek lakozik és mindenünk van, amire egy ilyen kis településen szükség lehet. Illetve én azt szoktam mondani, hogy a tömegközlekedésen kívül minden olyan infrastruktúrával rendelkezik Alsómocsolád, mint ami egy nagyvárosban van: az interneteléréstől kezdve a szennyvíz hálózatig. Ráadásul a település még egy zsáktelepülés is, nincs átmenő forgalom, úgyhogy a gyerekek szabadon futkárhozhatnak és játszhatnak az utcákon.

Tehát csend és nyugalom honol és mindez egy páratlan Szép környezetben valósul meg…

Dicső László: Az emberek nagyon közösségszeretőek és együttműködőek a beköltözőkkel is.

Egy fantasztikus kezdeményezéssel is próbálják növelni a település lakóinak számát, mert szeretnék hogyha többen beköltöznének Alsómocsoládra…

Dicső László: Igen, Alsómocsoládon 314 lakó él, de a lakosságszám az utóbbi években stagnál és előtte jelentősen csökkent. Mi azt szeretnénk, hogy ha a lakosságszám ismét 400 körülivé bővülne és ehhez különböző programokat indítottunk. Többek között a Jövő-Szövő Programot, amivel közösen szőnénk a jövőt a helyiekkel és az Alsómocsoládra beköltözni szándékozókkal, mert mi azt gondoljuk hogy egy ilyen gyönyörűséges környezetben öröm élni és lakni.

Vágvölgyi Gusztáv – Pablótól kérdezem, hogy mi is ez a Jövő-Szövő kezdeményezés, honnan van egyáltalán a kapcsolat a polgármester úrral? Egy közösségi vállalkozás fejlesztő hogy kerül a képbe, amikor egy falu bővítéséről van szó?

Vágvölgyi Gusztáv – Pabló: A kapcsolat onnan indult, hogy annak idején fejlesztőként elkezdtünk dolgozni a közösségi vállalkozásnak, mint fejlesztési modellnek a kidolgozásán. Akkor csináltunk egy kutatási programot, 20 közösséget jártunk végig Magyarországon, és erre rá szántunk másfél évet. Többek között Alsómocsolád volt az egyik település, ahova elmentünk és beszélgettünk polgármesterrel, tehát a kapcsolat innen van. Aztán egy közösségekkel foglalkozó rendezvényen futottunk össze újra, ahol a polgármester mesélt a Jövő-Szövő 1-ről, hogy létrehoztak a kiköltözők számára egy kézikönyvet, amiben minden segítség le van írva, azoknak, akiki oda akar költözni. Emellett létrehoztak egy mentor csoportot, ha valaki oda szeretne költözni, kap egy helyi mentort. Illetve kölcsönösen kiválasztják egymást. Lényeg, hogy segíti egy helyi ember a beköltözőt abban, hogy el tudjon indulni az életben és bármilyen kérdése van, akkor ebben tud segíteni. Sőt, még egy letelepedést segítő támogatási csomagot is összeállítottak, ami a fenti segítséghez kapcsolódó pénzügyi támogatási konstrukció. Tehát létrejött itt egy komplett csomag, de arra panaszkodott a polgármester, hogy mégse nagyon jönnek az emberek. Akkor elkezdtünk arról beszélgetni, hogy mi tartja vissza a vidékre kiköltözni vágyókat és egyértelműen két dolgot sikerült jól azonosítanunk. Az egyik, hogy ha egy család kiköltözik, vagy egy egyedülálló ember, akkor nem biztos hogy egyből megtalálja ott helyben az emberi kapcsolatait és ezért nagy az esélye annak, hogy elmagányosodik ebben a történetben. A másik, hogy félelmeik vannak, hogy a megélhetésük meg lesz e egy kis zsákfaluban. Mi ebben a programban ezt a két dolgot egyszerre próbáljuk kezelni, és erre egy pályázatot írtunk ki. Ez lett a Jövő-szövő pályázat és erre a pályázatra jelenleg is be lehet adni motivációs levelet, hogy ki az, aki szeretne jönni. Ez még nem egy teljes elköteleződés, hanem az érdeklődés jelzése. Ebben a pályázatban egyszerre tudnak megérkezni többen, így sokkal kisebb az elmagányosodásnak a veszélye. Másrészt nagy az együttműködésnek a lehetősége, és egyből mellé pakoltuk azt a támogatást, hogy közösségi vállalkozásokban lehet elindulni. Itt jött be a közösségi vállalkozás-fejlesztői szerepkör, mi tudjuk ezt a folyamatot segíteni. Most már nagyon szépen haladunk, 11 motivációs levelet már beadtak, tehát kezd egy egész jó kis csapat kialakulni. Emellett vannak, akik már oda költöztek és már most islátszik az, hogy létezik egy vállalkozó kedv, az igény az összekapcsolódásra, ennek állunk a küszöbén, a jelentkezők mindjárt be is tudnak lépni egy izgalmas közösségi vállalkozás-fejlesztési folyamatba.

Tehát voltak már ennek a folyamatnak azelőtt lépései, mielőtt elkezdték volna a közös munkát. Polgármester úr honnan jött az ötlet, hogy kellenek a mentorok, akik segítik a frissen beköltözők a boldogulását?

Dicső László: A kezdetek onnan indultak, hogy egy képviselőtestületi ülésen megfogalmazódott hogy Alsómocsoládon minden van, ami a minőségi élethez szükséges, de mégsincs annyi lakos, amennyi egy életképes populációt kitermel. Ez körülbelül 400-500 embert jelent és mi 314-en vagyunk és lehet látni a korfán, hogy nem egy fiatalos településről beszélünk, hanem egy többségében idősek lakta településről. Akkor a képviselőtestület megbízott engem, hogy tegyek valamit a dolog megváltoztatása érdekében. Átnéztem jópár e témájú statisztikát és kiderült, hogy Magyarországon nem csak Alsómocsoládra jellemző probléma, hogy csökken a lakosságszám, hanem az ország jelentős részén is ugyanez a helyzet. Győr-Sopron és Pest megye kivételével megyei szinten mindenhol csökken a lakosság, de mi ennek ellenére azt mondtuk, hogy létrehozzuk a Jövő-szövő műhelyt, aminek az volt az alapgondolata, hogy olyan embereket hívjunk meg különböző egyetemről, vállalkozói szférából, civil szférából egy együtt gondolkodásra, akik egyébként az életben sose találkoztak volna. Ezek egy-egy hétvégén 3-4 havonta ismétlődő együttgondolkodások voltak, végül született egy olyan végeredmény, ami soha nem jött volna létre, ha ők nincsenek együtt egy légtérben. És miután megtaláltuk a megoldást arra, hogy Alsómocsolád lélekszámát hogyan lehet növelni, akkor következett, hogy mindezt a gyakorlatban is megtesszük, és ha ez működik, akkor elmondjuk az egész országnak. Hiszen a kistelepülések mindenhol azzal küzdenek, hogy csökken a lakosságszámuk.

És ez mintaként szolgál majd a többi település számára?

Dicső László: Igen, és ezeknek az együttgondolkodásoknak az eredménye az, amit Pabló is említett: készült egy letelepedési kézikönyv, alakult egy letelepedési mentorcsoport, hogy különböző támogatási rendszereket alakítottunk ki annak érdekében, hogy fiatalok öltözzenek Alsómocsoládra. Valamint, hogy megvizsgáltuk azt, hogy térségi szemléletbe forgatva talán jobban lehet ezt a dolgot csinálni és működtetni. Tehát sokminden előjött ez alatt a másfél év alatt és a végén azt mondtuk, hogy idáig jutottunk el, és egy más módszertan alapján kell most folytatnunk. Ez a másik módszertan a Pablóval való együttműködés, a közösségi vállalkozás, ezért hívjuk ezt Jövő-szövő 2-nek.

Azt említette, hogy az a cél, hogy fiatalok érkezzenek Alsómocsoládra. Tehát inkább a családalapítás előtt vagy a családalapítás pillanatában álló fiatalokat szeretnék megcélozni, bevonzani a településre?

Dicső László: Nincs ilyen határozott célunk, mi azt mondjuk, hogy mindenkinek örülünk, aki tenni akar a településért és saját magáért. Minden olyan embernek örülünk, akinek az önmegvalósításban van elképzelése és az a tapasztalatunk az eddigi jelentkezők alapján, hogy akik falura akarnak költözni, azok nagyon tudatosak. Környezettudatosak, egészségtudatosak, nagyon erőteljes bennük a tudatosság, hogy valamit akarnak tenni, és még a fő ismérvük az, hogy közösségre vágynak. Olyan együttműködő közösségre, akikkel együtt tudnak gondolkodni és együtt tudnak cselekedni egy jobb jövő érdekében.

Már említette Pabló, hogy már érkeztek pályaművek, sőt van olyan is, aki költözött már Alsómocsoládra. Mit jelöltek meg ezekben a motivációs levelekben hogy ők miért szeretnének oda költözni?

Szép Éva: Az elsődleges szempont mindenütt a természet közelsége, tehát hogy egy nyugodt, biztonságos, egészséges, természetközeli környezetbe szeretnének költözni. Van egy fiatal család kisgyerekkel, ők most Pesten laknak, és nekik már nagyon fontos lenne hogy minél hamarabb tudjanak költözni, mert a gyermek lassan egy éves lesz és nagyon nem szeretnék, ha nagyvárosi környezetben nőne fel. De az idősebbeknél ez ugyanúgy megjelenik ez a természetközeliség. De olyan is jelentkezett, aki most is egy kistelepülésen lakik és azért váltana szívesen, mert neki a közösség ott nem adott. Van jó munkája, szereti, természetközeli helyen él, de nem talált ott olyan közösséget, amibe be tudna kapcsolódni.

Attól, hogy adott egy kistelepülés még nem biztos hogy van közösség?

Szép Éva: Igen, így van! Ezért fontos az, hogy itt a közösségszervezést és a megélhetést is támogatjuk. Nagyon sokan azt gondolják hogy azzal, hogy beköltöznek egy kis településre, már egyből egy olyan közösségbe fognak bekerülni, mint amiről olvastak, vagy amiben a nagymamájuk, dédnagymamájuk élt. Van egy ilyen hamis illúzió. De ezek a hagyományos közösségek már nem igazán léteznek és ezért csalódnak. Rájönnek, hogy most már ugyanúgy el vannak magányosodva a kistelepülésen is az emberek, már nem az van, hogy átszaladok a szomszédba, vagy nyugodtan nyitva hagyom az ajtót, és hogy mindenki segíti egymást. Sajnos ezek már megszűntek és ezt ugyanúgy fel kell építeni, mint a megélhetést.

Alsómocsoládon – én úgy olvastam – köszönnek egymásnak az emberek, megvannak ezek a kapcsolatok, sőt nagyon sok közösségi program van. Polgármester úr, min múlik az, hogy egy kisebb lélekszámú településen jó e a közösség vagy sem?

Dicső László: Ez elsősorban magán közösségen múlik és azon, hogy a közösség érzi -e, érti -e, és látja -e, hogy ő tevékeny része a folyamatoknak. Mi állandóan kommunikálunk a közösségel, rendszeresen hírlevelet adunk ki, folyamatosan kérdezzük őket, hogy mit szeretnének, mit, hogyan gondolnak. A közösség akkor tud igazi közösséggé válni, ha részesének érzik magukat a döntéseknek, nem azt gondolják, hogy a fejük fölött születnek a döntések. Nálunk a civil szervezetek vezetői – jelenleg 8 civil szervezet van Alsómocsoládon – minden év januárjában összeülnek és megtervezik az azévi programot, ami a település programjával szinkronban mozog. Amikor van egy ilyen közös együtttervezés minden évre vonatkozóan, akkor nem kérdés, hogy a végrehajtásban is oda állnak a helyi állampolgárok és közösségi munkásként közösségi munkát végeznek. Például az adventi vasárnap alkalmával közösen sütik a kürtőskalácsot, a gesztenyét, a forralt bort készítenenk. Tehát van egy ilyen közösségi lét, ami nagyon fontos ahhoz hogy együtt tudjunk lenni egy településen és odafigyeljünk egymásra.

Milyen civil szervezetek vannak Alsómocsoládon? Ha azt mondja, hogy van nyolc civil szervezet, akkor milyen körökre gondol és kiknek az érdekeiért álltak össze?

Dicső László: A legpatinánsabb az Alsómocsoládiak Baráti Köre. Alsómocsoládon valamikor egy igazán jó általános iskola működött és az onnan kikerülő diákok a középiskolában is tudtak teljesíteni. Aztán felsőfokú intézményekbe mentek, de sajnos sokan nem tudtak eljönni vissza, ezek az emberek elköltöztek Budapestre és más nagyvárosokba. Viszont mindig szeretettel gondolnak vissza Alsómocsoládra, és 30 évvel ezelőtt megalakították az Alsómocsoládiak Baráti Körét. Azóta is minden évben minimum egyszer visszajönnek és együtt töltenek a falu lakóival egy-egy napot, amikor közösen emlékeznek. Egyrészt a régi időkre, átbeszéljük azt, hogy mi minden történt velünk az előző korszakban – itt a 90 előtti időszakra gondolok – akkor a tanácsi rendszerben nagyon ráfért egy kistelepülésre a segítség és abban az időben nagyon sok társadalmi munkával nagyon sokat segítettek Alsómocsoládnak ezek az elszármazott emberek. Másik ilyen civil szrvezet az Alsómocsoládért Alapítvány, amely az alsómocsoládi különböző programokat viszi, és olyan szociális, közösségi jellegű programokat valósít meg, uniós, vagy magyar forrásból. A két civil szervezet között az a különbség, hogy egy alapítványnak nem tagjai vannak, hanem kuratóriuma, amely bizonyos ügyek mentén elkötelezett, míg egy egyesületben a tagok azok, akik elkötelezettek. De Alsómocsoládon van a Hét patak gyöngye natúrpark központja is, amely a natúrpark iránt elkötelezett 8 települést tömöriti a térségben.

Pabló, az önök munkájában segítség, hogy vannak már ilyen jól működő, nagy hagyománnyal rendelkező civil szervezetek? Lehet rájuk építeni, számítani amikor közösségfejlesztésről, vagy helyi vállalkozások elindításáról beszélünk?

Vágvölgyi Gusztáv – Pabló: Igen, ez mindenképp jó. Én úgy látom, hogy ezer szálon összefüggnek, főleg egy ilyen kis településen ezek a civil szervezetek, olyan ez, mint egy falu management. Amiben együtt gondolkoznak, összedugják a fejüket, valamint hozzájuk lehet kapcsolódni. Ez nagyon nagyon fontos, hogy aki ide érkezik, nem azt tapasztalja, hogy van az önkormányzat és a lakosság azt se tudja, mi zajlik, hanem van kivel összedugni a fejünket. Most is az egyik beköltöző család már gondolkozik, hogy milyen vállalkozásban induljon el, nyitott portát terveznek, de emellett grafikusi tudásuk is van és erre egyből reagált is a falu menedzsment, hogy milyen jó lenne infografikákat csinálni, amivel jól be lehet mutatni az embereknek folyamatokat, és már infografikákat csinál az a pár. Ebből is látszik, hogy pillanatok alatt reagálnak ezekre a gondolatokra, elképzelésekre, önmegvalósító irányokra, emiatt ez mindenképpen egy nagyon jó táptalaj.